Stephen King mindig is a kedvenc horríróm marad és ennek érdekében alig vártam, hogy újra olvassak tőle valamit. Őszintén nem emlékszem, hogy vajon olvastam-e már a Borzalmak városát vagy sem, de mindegy is.

A történet 'Salem'S Lotba visz minket, ahova Ben Mears látogat vissza, hogy új könyvét dolgozza ki. Ám a kisvárosban hamarosan érdekes dolgok történnek és ez megkavarja az ott élőket. Lassan az egész város nappalból éjszakába fordul és lakói már csak árnyékuk önmaguknak.
Nagyon ritkán olvasok vámpírtörténeteket - mondjuk ezt nagyban a Twilight indokolja, ami engem sok emberrel ellentétben nem bűvölt el annyira -, de ezt a könyvet alig bírtam letenni. Ebben sokat közrejátszik az, hgy Stephen King mennyire jól ír, persze neki is megvannak a gyenge könyvei.

Úgyhogy, aki szereti a vámpír/horror sztorikat, akkor ez mindenképp jó olvasás.

Őszintén szólva egyre kevesebb új filmet nézek meg. Főleg, hogy sokszor a laptopomat fel sem nyitom, jobb esetben ha mégis, akkor beteszek egy sorozat részt (amugy hamarosan lesz megint egy Sorozatmaraton bejegyzés).
Viszont mivel a héten megint kaptam egy szabadnapot, így gondoltam elindítok valamit, míg odakint az ég ontja magából a vizet, mert úgy érzi sírhatnékja van 3 hónapnyi dögmeleg után.

A film rövid leírása:

Egyenként eltűnnek egy kisvárosból a gyerekek. Derry gyászol, azután elfeledkezik a tragédiáról, csak hét gyerek képtelen kiverni fejéből a rettegést. És a bohócot, aki talán felelős mindazért a megmagyarázhatatlan szörnyűségért, ami történt. Ha ők heten idejében megértik, mi is történik velük, akkor talán megállíthatják a gonoszt. Akinek ezúttal piros krumpliorra és hatalmas, színes cipője van.

Imádom Stephen Kinget. Talán 13-14 évesen kezdtem el a könyveit olvasni - már nem is emlékszem melyik volt az első. Viszont az Az volt az egyik, amelyikre nem tudtam még rávenni magam, részben azért, mert sokan mondták, hogy mennyire huza-vonás a történet. Igen, tudom, nem kéne ilyen téren másokra hallgatnom. Viszont 2017 őszén kijött egy újabb filmfeldolgozás (27 évvel később az 1990-es változatnál, milyen meglepő) és úgy döntöttem, hogy belevágok. Megnézem a filmet és ennek következtében a könyvet is kézbe fogom venni. Idővel. Ja és 2019 nyarán jön a 2. fejezet, úgyhogy kincseim készüljetek fel, hogy lesz arról is szó (főleg, mert egyik nagy kedvencem is lesz a filmben :D).
Na de a jelenlegi film. Ugyebár adott egy kisváros, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva megszállt egy igen szokatlan lény, mely félelemből táplálkozik - legfőképp a gyerekekéből. A legnagyobb traumát Billy éri meg, akinek az öccsét szószerint megöli a lény, így a fiú leginkább gyásza miatt akarja megtalálni a lényt és elüldözni. Abból a szempontból nagyon jó volt a történet, hogy a karakterek hova jutnak a végére és hogyan sikerül legyőzniük a félelmüket. Plusz említsük meg a bohócot is, akit elég jól sikerült ijesztőre maszkírozni. Plusz míg Tim Curry-t szeretem imádom (a '90-es változatban ő alakította Pennywise-t), hozzáteszem, hogy Bill Skarsgardnak elég jól állt az egész.
Lezárva a bejegyzést: míg a könyvet nem olvasom hozzá nem akarok nagy véleményt mondani róla. Mert film szempontból tetszett, viszont még nincs meg hozzá a könyves viszonyítási alapom. Még az is lehet, hogy bevárom a második részét a filmnek és utána olvasom el a könyvet. Alapesetben a filmes változat előtt olvasok, de most kivételt teszek és a következő rész után jövök a könyves bejegyzéssel is (:

Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
Joylandben, az attrakciókkal teli észak-karolinai vidámparkban jókedvet és boldogságot árusítanak, legalábbis tulajdonosának üzleti filozófiája szerint. De azt nem reklámozzák, hogy évekkel azelőtt brutálisan megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért az elvarázsolt kastélyban. Ide érkezik nyári munkára Devin Jones, a magánéleti válsággal küzdő egyetemista. Elhagyta a barátnője, és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével. Amikor tudomást szerez Joyland titkáról, nyomozni kezd, hogy kiderítse, vajon ki lehetett a gyilkos. Madame Fortuna, a médium veszélyre figyelmezteti… Csak nem várható újabb, hasonló gyilkosság? És ki lehet a kutyás kisfiú meg a piros sapkás kislány Devin jövőjében? Stephen King új regénye a krimi, a kísértethistória és a romantikus fejlődésregény egyéni ötvözete, amely izgalmas cselekményével, remek jellemábrázolásával és a vurstlis világ sajátos nyelvének megidézésével még az író rajongóinak is meglepetést szerez.

Pár szó az íróról...
Stephen King 1947. szeptember 21.-én született Portlandben. 1967-ben adta el első rövid történetét, mely a The Glass Floor címet viselte. Nagyon sokáig ilyen rövid történeteket írt, majd 1973-ban a Doubleday&Co. megvásárolta a Carrie-t eladásra. Ennek bevétele után megtehette, hogy otthagyja tanári állását és könyvek írására fordítsa figyelmét.
Stephen és felsége 3 gyermeket neveltek fel (Naomi Rachel, Joe Hill, és Owen Phillip) és 4 unokájuk is lett. Jelenleg Bangorban és Center Lovellben töltik idejüket.

Véleményem a könyvről
Nem minden horror történet rémísztő. Ez vonatkozik a Joylandre is, ami a horror történetek azon részébe tartozik, aminek a nagy részében a szereplők kutatnak az esetleges történések után. A főszereplő, Devin nyári munkásként kezd el dolgozni Joylandben és mesélnek neki a Rémségek Házában történt gyilkosságról. Ahogy egyre többet tud meg róla, szépen lassan az olvasók is belepillanthatnak abba, amin Dev keresztül megy. Szerelmi csalódás, új barátságok, új szerelem, örlődés és a többi. Persze a legtöbb könyvben megtalálhatóak az ilyenek, viszont itt ez mégis más. Őszintén nekem volt egy sejtésem ki lehetett a gyilkos, de nem voltam benne biztos, addig, míg a végén ki nem derült. És igazam lett. (: Nem volt csalódás, bár Stephen King könyvei sosem azok.

Ajánlanám-e másnak?
Akik szeretik a cirkuszi és a vidámparki történeteket - legyen az krimi/horror/thriller, vagy csak egy szimpla romantikus regény -; szerintem bátran elolvashatja. Ugyan az előbb említettem kétfajta cirkuszi "alaptörténetet", de ezt olyanok is kezükbe vehetik, akik nem annyira rajonganak a horrorért, hiszen ez nem az a "kiijesztelek a világból" horror. (:

Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
Maine partjainál, egy szigeten halott férfit találnak. Nincs nála irat, testén nincs ismertetőjegy, így személyazonossága megállapíthatatlan. A rendőrség hamar lezárja az ügyet. Csupán a helyi lap két újságírója és egy végzős diák szívós munkájának köszönhető, hogy több mint egy év után fény derül az áldozat kilétére. És itt kezdődik az igazi rejtély. Ugyanis minél többet tudnak meg az áldozatról, illetve halálának körülményeiről, annál kevésbé érthető az eset. Mi ez? Képtelen bűnügy? Vagy valami még ennél is furcsább?

Pár szó az íróról...
Stephen King 1947. szeptember 21.-én született Portlandben. 1967-ben adta el első rövid történetét, mely a The Glass Floor címet viselte. Nagyon sokáig ilyen rövid történeteket írt, majd 1973-ban a Doubleday&Co. megvásárolta a Carrie-t eladásra. Ennek bevétele után megtehette, hogy otthagyja tanári állását és könyvek írására fordítsa figyelmét.
Stephen és felsége 3 gyermeket neveltek fel (Naomi Rachel, Joe Hill, és Owen Phillip) és 4 unokájuk is lett. Jelenleg Bangorban és Center Lovellben töltik idejüket.

Véleményem a könyvről
Nem a megszokott King könyvet vettem a kezembe, de nem is baj. Mindig is szerettem az ilyen kicsit rejtélyesebb könyveket, ha meg a kedvenc horrorírómtól van, akkor meg pláne. De meglepő módon ez nem egy Carrie vagy mondjuk az AZ. Egy eléggé könnyed kis történetet hoz el nekünk az író, így tényleg azok is simán olvashatják, akik amugy írtóznak a horrotól és emiatt nem olvasnak ilyen íróktól. A rejtély központú könyveknél mindig is szerettem azt, ha úgy vezetik fel a történetet, ha kicsit megdolgoztatják az olvasó agyát. Itt is ez volt és ami még pláne, hogy teljesen függőben marad az egész és emiatt 600 kérdés vetődik fel az emberben. Mi lehetett volna a vége? Most akkor mi történt a pasassal? Hogyan jutott át a szigetre? És a többi...

Ajánlanám-e másnak?
Persze. Még olyanoknak is, akik nem kifejezetten Stephen King rajongók. Mint fentebb említettem ez nem horror történet. Csak egy szimpla és könnyed krimi, amiben nem borítanak rád 5 liter disznó vért, nem üldöz egy bohóc, nem ejt fogságba egy autó és nem akar megölni egy veszett bernáthegyi. Csakhogy párat említsek King könyveiből. Egy kicsit a Sherlock történetekhez tudnám hasonlítani, viszont itt egy bazi nagy lógás van a végén és hagyja, hogy az olvasó próbálja megoldani, mi is történt valójában (: